Hogy a ménkű csapjon bele! Mindig belekezdek valami okosságba, megmondó- vagy hasonló nagy gondolatokat fejtegető blog írásába, aztán minden egyes alkalommal azzal kell szembesülnöm, hogy rendesen megírni valamit az bizony idő, mégpedig általában több, mint amennyi rendelkezésemre áll (lévén ugyebár nem ebből élek). Úgyhogy mostantól minden másképpen volt. Van. Lesz. Ez egy személyes blog mostantól. Azt írom le benne, amit gondolok. Takargatnivalóm nincs, de ha valakit megbántanék, szóljon érte. És hogy tiszta lappal induljon, a régebbi bejegyzéseket, világmegváltó okosságokat egyben töröltem is belőle. Ráz a tabula, hogy úgy mondjam.

Mert írásban gondolkodni jó. Néha persze félremegy, néha bődületes szamárságokra veszi rá az embert, de legalább őszinte műfaj ez. Nem akarok világmegváltó okosságokat kifejteni, Huntingtont Fukuyamával összeereszteni, vagy épp Platón barlanghasonlatán töprengeni órákat, nem akarom a világ öszes baját megoldani, csak egyszerűen gondolkodni akarok. Néha persze ilyeneken is, néha meg egész piszlicsáré kis marhaságokon. Az életen. A munkán. A családon. A hiten. Szabadon. Őszintén. Jó lesz ez így, azt hiszem.