Már karácsony előtt kerülgetett ez a gondolat, de akkor már annyira megkésettnek tűnt a dolog, hogy úgy döntöttem, kicsit halogatom és talán majd jövő karácsonyra élesítem csak be. Azért leírom, el ne felejtsük.

Az ötlet apropóját az adja, hogy marhára eltértünk attól, amit a karácsony valójában jelent. Nemcsak mi családilag, hanem össz-társadalmilag, ha szabad ilyen fellengzős kifejezéssel élni. Az advent (Adventus Domini, azaz az Úr eljövetele volna a szó eredeti jelentése) már egyáltalán nem az Úr eljöveteléről szól, sem nem annak várásáról, hanem egyfajta össznépi kivásároltöbbet-játékot rittyentettünk belőle. Külön műfaj lett az úgynevezett "adventi vásár", ami persze oximoron, mert hát mi a búbánatért is kellene nekünk az Úr eljövetelére pont földi javak gyűjtögetésével készülnünk. És persze maga a karácsony is, még ha úgy is vesszük, hogy a szeretetről szól (amit mi ugye hajlamosak vagyunk leginkább a saját szeretetünkként értelmezni), akkor sem az összetartozás érzése benne az elsődleges, hanem az ajándékozás mint a szeretet tárgyiasítása. Hihetetlenül sok használhatatlan, értelmetlen és amúgy semmire sem jó tárgy talál magának gazdát ebben az időszakban, legtöbbje a "valamit muszáj vennünk"-életérzés, néhány pedig a "jó lesz neki ez is"-gondolat jegyében. Ha beleszámolok, hogy idén mennyit költöttünk ajándékokra, akkor ... nos, inkább nem számolok bele.

Nekem ez így egy kicsit buffer overflow. Szeretném, ha legalább egy karácsony arról szólna, amiről szólnia kell. A hívőnek Krisztus testet öltéséről, a hitetlennek pedig arról, hogy kicsit megérezzünk valamit abból a valóban végtelen szeretetből, aminek a karácsonyban mindnyájan megajándékozottjai vagyunk. Ezért elhatároztam - és kicsiny családommal már meg is osztottam - hogy kövő karácsonykor olyan ünnepet tartunk, amikor senki nem vásárolhat senkinek semmit. Sem előtte. Ha ajándékozni is akarunk - mert persze akarhatunk, hiszen ez is erősíti a családon belüli szeretetkapcsolatokat - akkor csakis saját kézzel készültet lehet, de leginkább semmit. Ez az este ne arról szóljon, hogy milyen világító nejlonpikulát és ultrahangos medvecsapdát vett a Józsi a Marinak, hanem arról, hogy együtt vagyunk szeretetben és békességben, és persze hitben, már aki ugyebár.

Kicsiny családom egyelőre támogatólag viszonyul.